Csevabcsicsi, csevapi, mititei, csevapcse, kebabcse, kebab: a délszláv vidéken minden formában nevezik a népszerű húsrudacskát, mely őshonos balkáni ínyencség. Az is dilemma például magyar nyelvterületen, hogy most ez grilrúd mics, vagy miccs. A mici – románul kicsikéket jelent, évtizedek során a receptet a székelység is átvette, kitűnően el is készítik, már – már transzilvanikum ez a termék. A szóformálódás során a nyomatékosabb verzió: a miccs maradt a köznyelvben. A Praktika Magazin felkérésére készítettem egy receptet, amelyet itt is – jókeddvel-bőséggel – megosztok Veletek.
Hozzávalók:
1 kg sertéslapocka darálthús;
½ kg marhalábszár darált;
1 mokkáskanál konyhasó;
1 mokkáskanál fekete őrölt bors;
1 mokkáskanál borsikafű;
csapott mokkáskanálnyi őrölt fűszerkömény;
1 nagyon csapott mokkáskanál szódabikarbóna – csínján bánni vele!;
3 gerezd kinyomott fokhagyma, vagy csapott mokkáskanálnyi fokhagymapor;
1 dl szóda vagy húslé;
Az eredeti és igazán jó miccs – eddig a legjobbat Konstancán a kikötőben ettem – az legalább háromféle húsból: sertés, marha, birka korántsem egyforma arányban készül. Viszont én egy leegyszerűsített változatot mutatok, amit otthon szépszerével is lazán, 30 perc alatt el tudtok készíteni. Bevallom, kicsit “magyarosítottam” is a paprikával, ugyanis ez sokkal közelebb áll a magyarországi/honi ízvilághoz. A hozzávalókhoz akadálytalanul bármely pesti/vidéki piacon hozzájuthatsz.
Ha módodban áll daráltatni, ne adj Isten, otthon magad is tudsz őrölni, akkor én ½ kg sertéslapockát és ½ kg császár szalonnát teszek bele, mi úgy szeretjük ha jó szaftos és ½ kg darált marhahúst, lehetőleg növendék lábszárat. Aztán a fűszerek mint só, bors, borsikafű (azaz vadcsombor), kömény, fokhagyma és hogy ne egy klasszikus fasírozott legyen, itt jön a termék “sava-borsa, hogy éljek egy enyhébb képzavarral: csipetnyi étkezési szódabikarbóna. És, hogy a magyar szájnak is gusztusára legyen, csupán színként viszek bele pirospaprikát, édeset és pikánsat is, higgyétek el, ez az autentikus fűszer jókorát dob a picinyke “csupasz kolbászkákon” – ahogyan itt hívják.
Ez viszont kizárólag otthoni felhasználásra készül. Amit kereskedelembe hozunk, az, az eredeti konstancai recept szerint készül, NÉBIH által is ellenőrzött minőségi alapanyagokból és fűszerekkel.
Szóval a hozzávalókat jól összegyúrjuk, Anyám azt mondta:
“addig vacskoljuk, míg a paszta le nem esik az ujjakról”
Én is, és anyukám is – a recept egyébként nem igényli, csak az évek meg a rutin – felhúzzuk 1 dl szénsavas ásványvízzel, az jót tesz az érlelésnek és a bikarbónát is beindítja, attól lesz édes kis pufók a miccs. Jó anyám, ha van kéznél húslé, azaz főt lábszár főzéséből maradt szaft, azt is hozzá szokta önteni, nem többet ekkora mennyiségnél, mint 1 dl.
Anyám, a drága jótétlélek ezután rendszerint berakta a spájza “dögleszteni” a húsmixet legalább egy éjszakára.
Hát annál nagyobb bánatot el sem tudok képzelni, mint amikor az ínycsiklandozó, illatfelhőt elcsomagolják, és túrógomboc az ebéd.
Én nem vagyok ilyen fakír, egyből dobálom tűzre, bár bevallom, az instant miccsem és az érett között akkora különbség, mint a parizer és a téliszalámi között. Gasztrófanatikusoknak ajánlom, hogy várják meg a másnapot, mert az kiemeli az ízét, állagát, színét, illatát. A következő etap a formázás. Sokan a húsmasszát torta habzsákba teszik és úgy nyomják ki, az elvetemültebbek kolbásztöltőből szaggatják. Én nemes egyszerűséggel beolajozott tenyérrel, ujjakkal kicsípek a húsmixből olyan 50-60 grammos pogácsákat, amiket a két tenyerem között rudacskává formázok. Aztán teljesen zsiradék mentesen serpenyőben, elektromos grillen, jó esetben kertben, parázson 7-10 percig sűrűn forgatva megsütök. Megy hozzá bármilyen mustár, a hasábburgonya még egészen jó kiegészítő lehet. Na meg a vörösbor. Azt is jókedvvel – bőséggel.
Jó étvágyat kíván:
Datki Szabolcs, a Grillperte grillmívelője.